Uffizi képtár - Firenze, Olaszország
A Giorgio Vasari tervezte palota már 1581-óta működik képtárként. Illetve egészen pontosan az alsó része kezdetben irodaként működött, mint ahogyan az a nevéből is kiderül, ugyanis az Uffizi olaszul hivatalt jelent. Az első gyűjteményt a híres Medici család hívta életre, mégpedig olyan módon, hogy mecénásként álltak a világhírű művészek mögött.
A család előrelátásának köszönhetően az összegyűjtött képeket már a kezdetektől meg lehetett tekinteni, ami egyáltalán nem volt jellemző a korra, sőt, sok hatalmasságot évszázadokkal megelőztek.
Louvre - Párizs, Franciaország
Magát az épületet 1204-ben emeltette II Fülöp Ágost királyi kastély gyanánt. Az évszázadok során több uralkodó is építetett hozzá plusz részeket, többek között Medici Katalin királyné is, aki székhelyéül is ezt az épületegyüttest választotta, valamint IV. Henrik, aki a közbenső részekkel kapcsoltatta össze a palotát.
A régi Louvre-hoz XIV. Lajos csatoltatta hozzá az új Louvre-t olyan módon, hogy ezek után a kastély 4 szárnya az udvart teljesen körbezárta. Később, amikor a királyok lakhelyükül a Versailles-i palotát választották, az előző székhely a tudósok és hivatalnokok otthona lett. 1852-ben III Napóleon császár volt az, aki egy átfogó felújítási munkával helyrehozatta a monumentális épületet, melyben így már elfért a király, az udvartartás, a minisztériumok, a képtár, a múzeum, a katonai gyakorlókert és a lovaglóiskola is. 1871 óta azonban a múzeum mellett csak a pénzügyminisztérium maradt a palotában.
A Franciákat megosztó üvegpiramis, mely azóta a Louvre egyik jelképévé vált, csak jóval később, 1983-ban került a kastély udvarára. Az ellenzői szemében a legnagyobb hibája, hogy 666 üveglapból épül fel, ez azonban nem bizonyított, mivel a számlálások során rendre eltérő adatokat kapnak az emberek. Kedvelői azonban úgy gondolják, az üvegpiramis amellett, hogy kellemes látvány, nem utolsó sorban modernizálja a Louvre-t, és extra érdekességként szolgál az ide látogatók számára.
Ermitázs - Szentpétervár, Oroszország
Az épület elnevezése Nagy Katalin cárnőhöz kötődik, aki egy úgynevezett remetelakot építetett, melynek neve franciául Hermitage. Az épület eredetileg a királyi rezidenciának adott otthont, és a Téli Palota nevet viselte. A múzeum csak jóval később jutott hozzá az épülethez, amelyet Rastrelli, olasz építész 1771-ben adott át.
A több, mint 460 szobával rendelkező épületet gazdagon díszítették arannyal, és homlokzatának kialakítása is fenséges látványt nyújt. Éppen ezért nem véletlen, hogy az éhező orosz nép 1917-ben elfoglalta a palotát és az Ideiglenes Kormány székhelyévé tette. 1922-ben a Téli Palota az Ermitázs múzeumé lett, és állandó kiállításokat nyitott a világ leghíresebb képzőművészeti alkotásaiból.
Bár a városban nem kevesebb, mint 250 múzeum található, az orosz híresség így is 2-3 millió látogatót bűvöl el évente. És nem csak a látnivalókban tud elfáradni az ember, ugyanis ahhoz, hogy a teljes gyűjteményt megtekinthessük, összesen 22 kilométert kell gyalogolnunk. Ez azonban még mindig eltörpül a Louvre „teljesítménye” mellett, melyet egyetlen nap alatt nem is igazán lehet körbejárni.
Pergamon Múzeum (Insel) – Berlin, Németország
A híres múzeum története két szakaszra osztható, köszönhetően kelet és nyugat Berlin „megszületésének”. Az eredeti épületet 1899 Fritz Wolf vezetésével készült el, és természetesen gazdag patrónusa, II. Vilmos császár avatta fel. A ma is látható, monumentális ám szinte teljesen dísztelen épület 1930-ban került átadásra Alfred Messel és Ludwig Hoffmann tervei alapján.
A kettéosztott városban mint mindent, a múzeum gyűjteményét sem hagyták együtt, hanem felosztották, 1959-ben a Pergamonmuseum Kelet-Berlinben kapott helyet, míg a nyugaton „rekedt” darabok a Charlottenburg-i kastélyba kerültek, nyugatra.
Az épület a nevét az ókori Pergamon városából származó, és ma itt megtekinthető oltárról kapta. Ez a település képezte az alapját a későbbi római tartománynak, Asia-nak
.
Szépművészeti Múzeum - Budapest, Magyarország
A gyönyörű épület állami tulajdonú, és a Hősök terén található műemlék együttes része. Az múzeum létrehozásáról 1896-ban döntöttek, sőt, kimondta azt a milleneumi törvény is. Pályázati kiírás útján Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc kaptak lehetőséget arra, hogy terveiket megalkossák.
1906-ban átadásra is került az intézmény, melyben megtekinthette a nagyközönség az addig külön-külön őrzött gyűjtemények összességét. Érdekes azonban, hogy a jóval több, mint 100 000 alkotásból csak néhány magyarral találkozunk, mivel azt szinte teljes egészében átadta a múzeum a Nemzeti Galériának.
Prado – Madrid, Spanyolország
A madridi kirándulás egyik csúcspontját jelentheti a Prado, mely a világ egyik legrégebbi képtára. Eredetileg a gyűjtemény királyi kézben volt, a Habsburgok vásárolták, vagy rendelték meg őket. Később ezt a hagyományt követték a Bourbonok is, így az értékes alkotások sora bővülhetett.
1819-ben nyitotta meg kapuit a Juan de Villanueva tervezte épület, mely a királyi festménygyűjtemény múzeuma lett. Az itt található fantasztikus kincsek egyik legjelentősebb részét a hazai, vagyis a spanyol képzőművészet híres alakjainak (Velázquez, Goya, Murillo, …) képei teszi ki
.
Tate Gallery – Nagy Britannia
A Tate Gallery mellé nem véletlenül nem került városnév. Az oka az, hogy a múzeum nem egyetlen épületből áll, és nem csak egy település határain belül működik. Alapítását 1897-ben, Henry Tate cukornád-ültetvényes támogatásából valósulhatott meg. Eredetileg Brit Nemzeti Művészeti Galéria néven került megnyitásra, és ehhez hűen hazai művészek alkotásaival foglalkozott.
A Tate Britain mellett a többi épületet később adták át, a Tate Liverpool-t 1988-ban, a Tate St Ives-t 1993-ban és a Tate Modern-t 2000-ben. A galéria így több városon is átível, ám gyűjteménye sokkal áttekinthetőbb lett, hiszen a különböző intézmények többé-kevésbé specializálódtak.
Oceanográfiai Múzeum – Monaco
Az apró hercegség területén található múzeum nem véletlenül került bele a felsorolásba, hiszen az intézmény birtokolja az egyik legjelentősebb oceanográfiai irányú gyűjteményt. Alapítása I. Albert nevéhez fűződik, megnyitása 1911-ben történt. Az épület 3 szintes, a legalsón kapott helyet az akvárium, mely kb. 4000 halfajjal büszkélkedhet.
A középső szinten bálnacsontokat, a legfelsőn pedig az óceánok élővilágát bemutató tárlatot tekinthetjük meg. Ha magának az intézménynek a neve nem is cseng ismerősen, az 1957 és 1988 közötti igazgatóé biztosan, aki nem más, mint Jacques-Yves Cousteau.
Kommentáld!