A jövő gyógyászatának ígérete
Az orvostudomány - részben a genetika csodálatos ívű fejődésének köszönhetõen - most egy új korszak nyitányához jutott el, az őssejtek hasznosításához.
 
A magzati fejlődés 15. napja döntő jelentőségű életünk alakulása szempontjából. Ekkor kezdenek kialakulni a főbb testformák, mint a fej, a törzs, a végtagok, stb. és a szervek, így az agy, a szív, a tüdő, a vese, stb. és ennek megfelelõen az ezeket alkotó speciális szövetek és sejtek.

Ezek a sejtek azonban alapvetően különböznek egymástól, hiszen az agysejtek feladata lesz a gondolkodás, míg a szívizom-sejteknek a szív mûködését és ezáltal a vérkeringés fenntartását kell biztosítania, a tüdõhám-sejtek a lélegzést, a vesesejtek a vizelet-elválasztást biztosítják.

Mindezek csak úgy érhetők el, hogy a mintegy 2 méter hosszú DNS-makromolekulán belül lévő 3,2 milliárd nukleotid (nevezhetnénk betûnek is) közül e speciális feladatokra felkészülõ sejtekben más DNS-szakaszok lépnek mûködésbe. Vagyis a szeder-szerű magzatkezdemény eddig mindenre képes sejtjeiből csak meghatározott feladatra specializálódott genetikai állományú sejtek alakulnak ki.
Olyan ez, mint a fiatalság, a gyerekbõl még minden lehet, az iskolák elvégzését és pályaválasztást követően azonban már csak speciális foglalkozások ellátására vagyunk képesek. S ez így van jól, hiszen az emberek csak így tudnak megfelelni a társadalmi munkamegosztás bonyolult feladatának. S az emberi szervezet csodálatosan sokszínű működése is csak a sajátos feladatokra specializálódott sejtek révén érhető el.

Életünket azonban előbb-utóbb betegségek keserítik meg, amikor is a speciális feladatot ellátó szervek és ezen belül a sejtek mûködése elromlik és képtelenné válnak küldetésük teljesítésére.

Így a hasnyálmirigy ún. szigetsejtjei megbetegedésük miatt nem tudnak inzulint termelni és ezért kialakul az ún. cukorbetegség. A szív izomzatát ellátó koszorúerek elmeszesedése olyan mértékû lehet, hogy elzáródnak és emiatt a szívizomzat vérellátás nélkül marad és elhal (ez az ún. szívinfarktus).
A központi idegrendszer bizonyos sejtjeinek megbetegedése pedig felelőssé tehető a Parkinson-, és Alzheimer-kórért.

Az orvosok sok mindennel megpróbálkoznak az e betegségért felelős szervek vagy sejtek működésének javításáért, de azért e kezelések hatásfoka korlátozott. Éppen emiatt régóta felmerülő igény e betegszervek megújítása vagy újakra cserélése.

Ezt az igényt elégítik ki a szervátültetések, amelyek azonban az emberek közötti immunológiai különbségek miatt is igen nehéz feladatot jelentenek. Az õssejtek alkalmazása azonban, most reményt ad egy újfajta kezelési módra.
 
 
Mi az őssejt?
 
A fogantatás után a petevezetékben a méh felé vándorló és osztódó, majd beágyazódó magzatkezdemény még "mindenre-képes" sejtekből áll. A magzati fejlõdés 15. napján kezdődik meg e sejtek specializálódása - izomsejtekké, agysejtekké, bõrsejtekké, stb. - melynek következtében ezek a sejtek elveszítik "mindenre-képes" esélyüket. A magzati fejlődés során azonban kis számban megmaradnak olyan nem specializálódott sejtek is, melyeket szöveti õssejteknek nevezünk. Nagy szerencsénkre a születéskor a köldökzsinórból nyert vér tartalmaz ilyen őssejteket.
Az őssejtek ebbõl a vérmintából kiválaszthatók és életképesen megõrizhetõk és a késõbbiekben bármikor felhasználhatók egy esetleges betegség kezelése céljából. Az õssejtek ugyanis olyan fejlõdéstanilag el nem kötelezett sejtek, melyek képesek különbözõ típusú szöveti sejtekké átalakulni, így sikeres használhatók a károsodott, sérült sejtek, szövetek pótlására, regenerálására, melyek az élethez, az egészséghez nélkülözhetetlenek. Az őssejtek kijavítják a sérült szöveteket és folyamatosan cserélik a legyengült sejteket. Mindannyiunk számára életbevágó fontosságú egészségmegőrző szerepet töltenek be a szervezetünkben.