Kis türelmet...
Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu
A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.
Elfelejtettem a jelszavam
Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:
Regisztráció »
Halmi Róbert
13 éve | 1 hozzászólás
Öreg asztalom lapján nyugtatom kezem,a vén fa lakkja karcos, kopott, fénytelen,s a tenyér, mely rajta megpihen, elfáradt már. Mint a macska szájából szabadult egér, kéklő ereimben is csak kódorog a vér, lassan vánszorog amíg szívemig elér, elfáradt már. Vajon teljesült-e minden álmom? Vajon volt-e értelmem ezen a világon? Lelkem önnön szolgám, s egyben jó királyom, elfáradt már. S ím hallgataggá lettem, - szótlannak való, mit mondanék, az csupán gügyögésre jó.
Címkék: vers
Gráma Béla üzente 13 éve
Csodálatos!!!! Az idő múlását ennél szebben és meghatóbban nem is lehetne érzékeltetni.Forró kézfogással gratulálok!
Tovább
Blogokban Mindenben
vers
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Téli nyugalmam
13 éve | 1 hozzászólás
Öreg asztalom lapján nyugtatom kezem,
a vén fa lakkja karcos, kopott, fénytelen,
s a tenyér, mely rajta megpihen,
elfáradt már.
Mint a macska szájából szabadult egér,
kéklő ereimben is csak kódorog a vér,
lassan vánszorog amíg szívemig elér,
elfáradt már.
Vajon teljesült-e minden álmom?
Vajon volt-e értelmem ezen a világon?
Lelkem önnön szolgám, s egyben jó királyom,
elfáradt már.
S ím hallgataggá lettem, - szótlannak való,
mit mondanék, az csupán gügyögésre jó.
Címkék: vers
Utolsó hozzászólás
Tovább