Faludy György : CXCV. szonett ( A vészbíró)

Ő az, ki ötvennyolcban Nagy Imrét elítélte,
Hogy mindvégig csak hamis tanúkat engedtek be,
hogy két fővádlott eltűnt-mindezt nem vette észre,
s most mikor a legfelső fórum megbélyegezte

ítéletét, vállat von. Hírhedt és undok bajszát
pökhendin hordja köztünk s áldja a magyar fajta
birkatürelmét, mivel még senki az igazság
lángoló korbácsával nem vágott végig rajta.

Lelk'ismeret nem rezdül benne. Ott feszít törzse
körében, kik milliók életét tették tönkre
negyven évig.