Faludy György : CXCV. szonett ( A vészbíró)

Ő az, ki ötvennyolcban Nagy Imrét elítélte,
Hogy mindvégig csak hamis tanúkat engedtek be,
hogy két fővádlott eltűnt-mindezt nem vette észre,
s most mikor a legfelső fórum megbélyegezte

ítéletét, vállat von. Hírhedt és undok bajszát
pökhendin hordja köztünk s áldja a magyar fajta
birkatürelmét, mivel még senki az igazság
lángoló korbácsával nem vágott végig rajta.

Lelk'ismeret nem rezdül benne. Ott feszít törzse
körében, kik milliók életét tették tönkre
negyven évig. Ezek nem rühellik jelenlétét

mert tudják róla : az ő emberük, pontos mása
és utóda a régi vérbíró hiénáknak,
kik Sigrayt, Hajnóczyt, Batthyányt elitélték.

(Budapest, 1989)