Halottak napján. Az éj, mutatná már színtelen, üres arcát. Apró lángocskák vívják, a fény és a sötétség örökös harcát. Ma este a temető, szikrázó fényben ragyog. Halottak napja van. Ma este, lejöttek ide, az égből a csillagok A sírokon, ezernyi gyertya. Lángja remeg. Közöttük aggódó szemekkel kutató emberek. Kérdőn szét tekintve, keresve. Vajon, hol lehetnek, a kőbe vésett ismerős nevek? S ha rátalálnak, ott némán megállnak. Könnyezve, keresnek helyet, a csokor virágnak. Míg gyertyájuk lángja, bűvös táncát kezdi lejteni, sóhajtva kutatják a múltat. Próbálnak, nem felejteni. Elmenőben, visszanéznek még. Megnyugodva - ha gyertyájuk még ég. Boldogok hogy ma itt voltak. És bíznak. Hozzájuk is eljön valaki. Ha majd, ők lesznek a holtak. Patyi Károly(2007)