Halottak napján.
Az éj, mutatná már
színtelen, üres arcát.
Apró lángocskák vívják,
a fény és a sötétség
örökös harcát.
Ma este a temető,
szikrázó fényben ragyog.
Halottak napja van.
Ma este, lejöttek ide,
az égből a csillagok
A sírokon, ezernyi gyertya.
Lángja remeg.
Közöttük aggódó szemekkel
kutató emberek.
Kérdőn szét tekintve, keresve.
Vajon, hol lehetnek,
a kőbe vésett ismerős nevek?
S ha rátalálnak,
ott némán megállnak.
Könnyezve, keresnek helyet,
a csokor virágnak.
Míg gyertyájuk lángja,
bűvös táncát kezdi lejteni,
sóhajtva kutatják a múltat.
Próbálnak, nem felejteni.
Elmenőben, visszanéznek még.
Megnyugodva - ha gyertyájuk még ég.
Boldogok hogy ma itt voltak.
És bíznak.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Novemberi gondolatok.
13 éve | 0 hozzászólás
Halottak napján. Az éj, mutatná már színtelen, üres arcát. Apró lángocskák vívják, a fény és a sötétség örökös harcát. Ma este a temető, szikrázó fényben ragyog. Halottak napja van. Ma este, lejöttek ide, az égből a csillagok A sírokon, ezernyi gyertya. Lángja remeg. Közöttük aggódó szemekkel kutató emberek. Kérdőn szét tekintve, keresve. Vajon, hol lehetnek, a kőbe vésett ismerős nevek? S ha rátalálnak, ott némán megállnak. Könnyezve, keresnek helyet, a csokor virágnak. Míg gyertyájuk lángja, bűvös táncát kezdi lejteni, sóhajtva kutatják a múltat. Próbálnak, nem felejteni. Elmenőben, visszanéznek még. Megnyugodva - ha gyertyájuk még ég. Boldogok hogy ma itt voltak. És bíznak.
Címkék:
Tovább