Tiéd... az Övé... az Enyém...

Ott ülnek a felhők peremén
lenéznek ránk
s lelkük mosolyog...
hidd el nagyon boldogok
könnyük csak örömükben potyog

S válik tengerek mélyén igazgyönggyé...
Erdei tisztáson harmatcseppé...
Szívünk közepén gyógypermetté...
Lelkünk virágán szép emlékké...