Két ruha is nagyon tetszik a boltban, de mindkettőre nem futja. Muszáj választani a kettő közül. Úgy érezzük, már órák óta állunk a próbafülkében, hol az egyiket, hol a másikat vesszük fel, de képtelenek vagyunk dönteni. Aztán valamilyen szempont alapján mégis megvesszük valamelyiket.
Melyik típushoz tartozunk?

Aki első látásra beleszeret
Van, aki bemegy egy üzletbe, meglát a vállfán egy ruhát, és szinte abban a pillanatban tudja, megtalálta, amire vágyott. A próbafülkében azért felpróbálja, és úgy van, ahogy gondolta: mintha csak rá öntötték volna. És már rohan is a szerzeménnyel a pénztárhoz, majd haza. Egy pillanatig sem foglalkoztatja a gondolat, mi lett volna, ha egy másik üzletben még szebb, még jobb holmira bukkant volna, mert tudja, ennél jobbat nem talált volna.

Éppígy van, aki élete párjába is első pillantásra szeret bele. Talán még a nevét se tudja, de amikor meglátja, átfut az agyán a gondolat: ő az. Megtudja a nevét, meghallja a hangját, kiderül, hogy elképesztő a humora, és még az érdeklődési köre is hasonló. Ahogy egyre jobban megismeri, a napnál is világosabb, megérzése nem hagyta cserben: valóban ő az.

Aki alaposan megfontolja
Van, aki végigjárja az összes üzletet. Itt is, ott is megtetszik neki valami, de nem tudja, melyiket válassza. Szűkíti a kört: ez túl drága, ez nem is áll olyan jól, ehhez semmit sem tudok felvenni, és a többi, hogy a végén rájöjjön, melyik az igazi. Vagy jártában-keltében megtetszik neki valami, de nem veszi meg azonnal. Nem tudja pontosan megmondani, miért, de valami miatt úgy gondolja, ez nem az igazi. Aztán mégsem tudja kiverni a fejéből, újra visszamegy a boltba… Addig-addig, míg végül megveszi vagy nem.

Bizony a férfiakkal is vannak, akik így járnak. Megismernek valakit, de barátságnál semmi többre nem gondolnak. Olykor még szimpatikusnak sem találják az illetőt. Próbálják magunkat távol tartani tőle, nem tudják megmagyarázni miért. Aztán szép lassan közelednek hozzá, közelednek egymáshoz, és rájönnek, már rég nem ellenszenves a férfi, már rég nem csak a baráti érzelmek fűzik hozzá, hanem szerelmesek.

Aki csúcsminőségre vágyik
Vannak nők, akik csak a legexkluzívabb boltokba mennek be, vagy az épp trendi márkát árusító üzletbe, ahol a legutolsó divat szerinti ruhák lógnak a fogasokon. A többi butikot észre sem veszik, a kirakatot még véletlenül se nézik meg – ott úgysem találni semmi jót. Szerintük a márka egyenlő a minőséggel, és az, ami olcsó, nem lehet jó, nem lehet tartós.
Az ilyen nők általában a férfiak közül is csak a csúcsragadozókkal állnak szóba. A topmenedzserrel, a cégvezetővel, az igazgatóval, akinek óriási háza van, olasz öltönyei, elképesztően drága sportkocsija. A többi, egyszerű férfi szerintük figyelemre sem méltó.

Aki szereti a másodkézről jöttet
Van, aki nem azért vásárol használt ruha boltban, mert nem engedhetné meg magának az új ruhát. Egyszerűen tetszik neki a bolt hangulata, élvezi, hogy kedvére válogathat, és sokszor bukkan rá igazi gyöngyszemre, ami ugyan első pillantásra csak egy rongy, de kis átalakítással irigyelt darab válhat belőle. És így is lesz.

A férfiak (és nők) közt is van „másodosztályú” áru. Olyan, akit esetleg már többen is eldobtak, mert menthetetlenül unalmas, vagy valami kibírhatatlan szokása van … Ám az ilyen férfiakból is lehet királyfit varázsolni. Vannak nők, akik ezt pontosan tudják. Nem sajnálják az időt és az energiát, tuti fickót varázsolnak belőle. Mert ők meglátták a benne rejlő lehetőséget, amit más nem.

Akinek a másé kell
Van néhány nő, aki másokon meglát valami fantasztikus ruhát, és azt gondolja, nekem is ilyen kell! Árgus szemekkel figyeli a holmit, hátha látni rajta valahol valamilyen márkajelzést. Ha igen, nyert ügye van, másnap már megy is az üzletbe, hogy megszerezze magának. Ha nem, akkor kicsit nehezebb a dolga, de ha elég bátor, odamegy a „ruhadarabhoz”, és megkérdezi viselőjét, hol vette. Olykor a válasz lehangoló: ó, ez már egy ötéves modell, Amerikában vettem.

Hasonló a helyzet a férfiakkal is. Néha az ideálisnak vélt partner foglalt. Hacsak nincs egy ikertestvére, két lehetőség van: becserkészni, és elnyerni a szívét, vagy érdeklődni pedigréje (iskola, munkahely, hobbi, stb.) után, hogy tudják, hol bukkannak hasonlóan jó darabra.

Aki lecseréli
Van, aki megvesz valamit, mert úgy érzi, illik hozzá. Aztán amikor otthon kiveszi a ruhát, és boldogan veszi fel, egyszer csak lehervad az arcáról a mosoly, mert rájön, ez mégsem az igazi. Ott az üzletben nagyon jónak, sőt nagyon jó vételnek tűnt, de itthon egy csapásra elillant a varázs: a színe sem tetszik, a szabása sem igazán, és valahogy egy cseppet sem illik hozzá. Visszaviszi a boltba, hátha visszakapja a pénzét, rosszabb esetben levásárolja a ruha árát.

Partnert ugyan nem lehet visszavinni, pláne nem levásárolni, de lecserélni igen. Ha évek múltán egyszer csak rájön a nő, hogy a férfi, aki mellett minden este elalszik, és minden reggel felébred valójában idegen, és már semmi vonzót nem talál benne, nem kötődik hozzá… Hát igen, ha ilyenkor van elég bátorsága, kilép a kapcsolatból, hogy egy másik férfi oldalán esetleg boldog lehessen.