„Nyomasztó élmény volt a saját iskolás korom. Akkoriban nem tudtam rájönni, mitől is szenvedek olyan nagyon. Az eleven dolgokat szerettem, a természetet és a barátaim társaságát. Naponkénti megrázkódtatás volt számomra, hogy mindenből, amihez mély lelki kapcsolat fűz, kiszakítanak és száműznek egy steril fehér falú osztályterembe. Úgy éreztem, az iskola nem nekem való. Ilyen vigasztalan környezetben a gyerek nem tud tanulni. Szellemem vonakodott bármit is befogadni, amit tanítóm adott át nekem.”

(Rabindranath Tagore)