„Nyomasztó élmény volt a saját iskolás korom. Akkoriban nem tudtam rájönni, mitől is szenvedek olyan nagyon. Az eleven dolgokat szerettem, a természetet és a barátaim társaságát. Naponkénti megrázkódtatás volt számomra, hogy mindenből, amihez mély lelki kapcsolat fűz, kiszakítanak és száműznek egy steril fehér falú osztályterembe. Úgy éreztem, az iskola nem nekem való. Ilyen vigasztalan környezetben a gyerek nem tud tanulni. Szellemem vonakodott bármit is befogadni, amit tanítóm adott át nekem.”

(Rabindranath Tagore)

„Az emberek nem nagyon bíznak a költőkben, joggal kételkedtek hát abban is, hogy tanítványaimat a szokásos módon fogom oktatni. Magam köré gyűjtöttem néhány gyereket és társukként viselkedtem. Részleteket adtam elő régi eposzainkból és velük együtt énekeltem. Dalokat komponáltam, daljátékokat, színdarabokat írtam, melyeknek előadásában részt vettek. Így indult az iskolám.”

(Rabindranath Tagore)