Bálok, táncmulatságok
A karácsonyi idõszak elmúltával, a mezõgazdasági munkák megkezdése elõtt, a telet záró idõszakban sokfelé rendeztek bálokat, táncmulatságokat a falvakban, illetve a nagypolgárság és az arisztokrácia a városokban. Vidéken általában a kocsma vagy a fonó volt a színtere ezeknek az eseményeknek. A különféle szakmák, céhek báljai mellett megtalálhatók az asszonyok, sõt a gyermekek báljai is.

Falufeljáró menet
Gyakorlatilag a nagyobb falvakban tartott álarcos, jelmezes felvonulások, melyeket legtöbbször a farsang utolsó napjaiban, azaz farsang farkán rendeztek. A menetben ott haladtak a tipikus figurák (cigány, koldus, betyár, vándorkereskedõ, borbély...), idõnként megálltak és rögtönzött tréfás jeleneteket adtak elõ. Gyakran szerepelt a menetben egy álmenyasszony illetve álvõlegény is, és különösen, ha abban az idõben nem tartottak valódi lakodalmat a faluban, tréfás esküvõt rendeztek nekik.

A farsang
A farsang hossza évrõl-évre változik, mivel zárónapja a húsvét idõpontjához kötõdik. Vízkereszttõl (január 6.) a húsvétot megelõzõ 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeibõl nõtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás idõszaka.

Vízkereszt utáni második vasárnap
Megemlékezés Jézus elsõ csodatételérõl, amikor a kánai menyegzõn a vizet borrá változtatta. A házaknál általában énekmondó asszonyok beszélték el a történetet, majd a házigazda étellel-itallal vendégelte meg a jelenlévõket. Volt ahol el is játszották a bibliai történetet.

Január 22.

Január 6.
Vízkereszt napja, a karácsonyi ünnepkör zárónapja, ezután veszi kezdetét a farsangi idõszak. Háromkirályok napjának is nevezik, és a karácsonyfát is ezen a napon bontjuk le. Az egyház e napon emlékezik meg Jézus megkeresztelkedésérõl, ekkor szentelik a vizet és a tömjént. A szentelt víz a templomokban is megtalálható, de a hívek vittek belõle otthonukba is.