Szimpatikus vagy nekem így ismeretlenül ahogy nézem képeid, és kedvenceid az Enyémek is. Ahogy ültök kis családoddal a kanapén, olyan kis árván, megkönnyeztelek. Sok boldogságot kívánok nektek
„Beszélnék, de a hang torkomban reked,
Oly sok szép szót gondoltam Neked. „
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulatal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami..... /Márai
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!