Mázli: Gonda Ferenc blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam

Nem vagy belépve

Regisztráció »

Ferenc ismerősei

MÁZLI

Szerző: Gonda Ferenc

2008 november első hetében került mozikba elsőfilmes rendező Keményffy Tamás Mázli című filmje. A szarkasztikus tanya-movie, vajon képes volt e megfelelni a műfaj rajongói elvárásainak? Sírva vígad a magyar.

Legényanya 2008

A történet nagyon egyszerű: Adott egy Osztrák-Magyar határon lévő kis falu Ógyarmat, amely pusztulásra van ítélve. Az ott lakók segélyekből tengetik céltalan napjaikat, és minden apró lehetőséget megpróbálnak megragadni, hogy egy kis pénzhez jussanak. Eladnák a földjeiket is egy osztrák befektetőnek, ám a falu egykori polgármestere Szekeres István (Lukáts István) hallani sem akar a dologról, és emiatt kiutálják. Szekeres bánatában öngyilkosságot akar elkövetni, épp mikor a saját sírját ássa, rátalál az AMW gázolajvezetékére. Úgy dönt, ideje megmenteni hőn szeretett faluját…

Mindig hálás téma filmre vinni a vidéki élet egyszerű romantikus bájait. A legényanya, Indul a bakterház, Üvegtigris, sőt még a kicsit halvány Megy a gőzös is sikereket ért el a maga kategóriájában, de kétlem, hogy a Mázli sokáig a nézők emlékezetében marad.

Hogy miért?

Azt hihetnénk, hogy egy lendületes, blődli szeretnivaló filmmel van dolgunk. Sajnos nem. Az egész történet olyan mint maga a falucska, egy helyben áll, élettelenül. A karakterei csak sodródnak az amúgy lassúnak mondható cselekménnyel. Bár a történetben rengeteg ötlet van, illetve a forgatókönyvíró jól körülöleli a gyors meggazdagodás, kapzsiság és ellentétek kialakulásának összes lehetőségét, mégsem érzi úgy a néző, hogy mindent megkapott, ugyanis mindenből csak egy pici szeletet osztottak neki.

Egyrészt azért, mert a film karakterei már elhasználódtak. Ugyanilyen figurákat már a fent említett filmekben is láthattunk, csak alaposabban kidolgozva. Nincs egy olyan húzó figura, egy egyéniség, akire a cselekmény során támaszkodni lehetne,vinné a történetet, nem ismerünk meg senkit, nem lesz egyik szereplő sem unszimpatikus vagy szimpatikus, a néző nem tud elmélyülni, otthon érezni magát a szereplők között, nincsenek benne kultikus mondatok, amik esetleg örökérvényűvé tehetnék a filmet. Papírmasé figurák közül talán Noskó Ivánt ( Deutsch Lóránt) tudnám kiemelni, aki teljesen hitelesen adja vissza az éretlen falusi rappert, ám az ő szerelmi viszonya Szekeres Eszterrel (Kerekes Vica) teljesen felszínes és fölösleges volt, és emiatt sok esetben csapongóvá vált a film.

Másrészt az ilyen kategóriájú filmek követelik a helyzetkomikumokat, vicces szituációkat és beszólásokat. Pofoznia kéne a nézőket a vidám, lendületes gegekkel, hogy az leforduljon a székről a nevetéstől. Nagyon kevés van ezekből , ahol van, ott tényleg felröhögésre készteti a nézőt, ám abban a pillanatban el is szomorítja a túl gyorsan érkező monoton drámai vonal.

Rendezéssel nincs baj, de semmi különleges. Tisztességes iparos munka. Nincs hangulata sajnos a filmnek, ingadozik elég erőteljesen a vígjáték és a dráma között, és ez nagyon elbizonytalanítja a nézőt.

Sajnos rengeteg jelenet már visszaköszönt más filmből, illetve sok szituáció eléggé repetitív, amitől a film egyhangúvá válik (folyton együtt rohangáló falusiak, akik megrohamozzák a földekről visszatérő Szekerest).

Összességében nem lehet azt mondani a filmre, hogy nézhetetlen, mert nem az. Csak a néző nem azt kapja, amit várt. Az előzetes egy friss és lendületes vígjátékot tálalt elénk, amitől azt hittük, hogy könnyesre röhögjük magunkat filmen. Ehelyett egy lassúmenetű, bóbiskoló keserédes vígjátékot kaptunk.

Több poénnal, kidolgozottabb karakterekkel, és egy lendületesebb forgatókönyvvel talán az év magyar vígjátéka lehetett volna, ám be kell érnünk az egyszer nézhető kategóriával, amire nem biztos, hogy három év múlva is emlékezni fogunk. Erős közepes. Kár érte.

Címkék: filmkritika