Egy sötét fülledt teremben ülünk.Nincs ajtó, se ablak nyitva. Levegő áll, nehezen kapkodunk utána.

Minden apró szellőnek örülünk.

Kérdezek.

Ő kezdetben feszengve válaszol.

Fél a tömegtől és a kérdezőktől.

Tudja, hogy zenéje sokakban ellenérzést vált ki (ő sem teljesen büszke a tánclépés című számra), és hogy nem éppen a legelőkelőbb módon esett rá a választás az Eurovíziós dalfesztivál kapcsán.

Megnyugszik.

Másra vagyunk kíváncsiak.

Ádok Zolira.