Kis türelmet...
Látomásba szédülten
Árnyék suhan felettem;
gesztenyefák sötét oltalmán
pihent eddig,most felébredt,
huncut játéka gúnyt űz belőlem,
fénytörő hullámzással éjjelek
közt csap le rám,s álomba
ringat mint puha szellő;
zümmögő levelek édes búja;
szédítő képzeletem égre
magasodván látomást fűz,
fajtámnak szerelmet fürge ujja,
s ezüst ölén világlik
mint buja felhő;
arcán a szép el nem múló;
csillaga érintetlen ropog
örökké lágy vizén,
ajkáról vakít a friss hó,
csakúgy hullik szent harmata,
csókját küldi,nem az elsőt,
hűs vágyaim' felszárítja,
mint napsugara az esőt...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!