Kicsit egy veled...

Vajon mindenki érzett már ilyet?

Azt, amit én, mikor kicsit egy vagyok veled.

Minden egyes szívdobbanásunk zakatol,

Mikor kéjes sikolyom sóhajba torkol.

Mennyire képes szeretni az ember?

(De) én senkit sem szeretek jobban, mint téged!

Azt szeretném, ha sosem válnánk el!

Ha mindig-mindig itt maradnál velem!

Érezni ajakaid forró harapását...

Erős karjaid olvasztó birtoklását....

Mikor olyan, mintha sóhajom is a tied lenne!

Érezni éhes tested forró szavait.

Csillogó tekintetedben vágyba égni.

Csend öleli lágyan át a világot,

S én egyedül egyet kívánok:

E sötétben, mely az éjben honol,

Reggel, mikor mindent a Nap birtokol,

-- Kicsit egy lenni veled!--

Érezni égő testemben heves szívverésed!

Majd csendben bűnös ártatlanul,

Hozzád bújni mosolyogva s szótlanul.

Remegő ajkakkal csókolni téged...

Kéjesen súgva füledbe: SZERETLEK!