Tomboló Óceán volt ő , melynek
Keserű-sós vizében, mélyen...
fénylő,szikrázó apró lények éltek...
de álom-ringatott csenden...kiégtek...

Kicsit egy veled...

Vajon mindenki érzett már ilyet?

Azt, amit én, mikor kicsit egy vagyok veled.

Minden egyes szívdobbanásunk zakatol,

Mikor kéjes sikolyom sóhajba torkol.

Mennyire képes szeretni az ember?

(De) én senkit sem szeretek jobban, mint téged!

Azt szeretném, ha sosem válnánk el!

Ha mindig-mindig itt maradnál velem!

Érezni ajakaid forró harapását...

Erős karjaid olvasztó birtoklását....