A dal, a zene már ősidőktől fogva része az emberiség történetének. A XIX. században készültek először olyan vizsgálatok, melyek rámutattak arra, hogy a beszéd és az éneklés, ezzel összefüggően a zene fontos szerepet játszanak a személyiség kialakulásban. Egyes tanulmányok szerint minél fiatalabb korban kezd el valaki énekelni, dalt hallgatni, majd ez a szokása rendszerré válik, az a személy sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet élhet. A zene érzelmi nevelést és egészséges személyiségfejlődést nyújt, tehát egyfajta életérzés javításnak, úgymond élményforrásnak is felfogható, mely a társadalomba való beilleszkedésben is segít. Ez nem meglepő, hiszen egészen kicsi korunktól fogva végigkíséri életünket a zene.

A felcsendülő ritmusos szép dallamra már egy csecsemő is képes reagálni, később egyéni ízlésünk szerint választunk, és aligha lenne olyan, aki ne szeretne valamilyen zenei stílust. A kisgyermek hangadása és mozgása pici kortól szorosan együtt jár. Első beszéd kísérletei is közelebb állnak a zenéhez, mint a beszédhez.

Egy gyermek többnyire három éves korábban kisebb-nagyobb mértékben kifejlődött képesség birtokában lép az óvodába.

Ekkor már képes az érzelmek érzésére és kifejezésére, az öröm érzése ugyanaz 3 és 30 éves korunkban is. A kisgyermek hangadása és ritmikus készsége minden egészséges gyermeknél megfigyelhető.

Az éneklés és a hozzá kapcsolódó játékos dallamok közös élményekre épülő tevékenységek gyakorlását jelentik. A gyerekekkel való közös együttlétek, a közösen végzett éneklés öröme olyan erkölcsi tulajdonságokat erősít, mint az együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség.

Fejleszti akaratukat, ezen belül önállóságukat, önfegyelmüket, kitartásukat, feladattudatukat, szabálytudatukat.

A zeneérzéseket, emóciókat, hangulatokat és örömöt tolmácsol, melynek egyetlen felvétele: a közvetlen élmény útja.

Ennek szellemében alakították ki mindazokat az óvodai pedagógiai elméleti és gyakorlati nevelési eljárásokat, melyek a gyermek élmény és zenei képességfejlődését szolgálják.

A zene örömet ad, lelkesít és megnyugtat. A gazdag érzelmi hatás a beleélés-átélés és a közvetlen cselekvés által színesíti a fantáziát, formálja az ízlést, és a közös kulturális élmény fogékonnyá teszi a gyermekeket más emberek, közösségek és kultúrák befogadására, a hagyományok tovább örökítésére, alapozza a nemzeti azonosságtudatot.

A zene megszerettetéséhez a zeneművek élményt nyújtó megismerésén és megértésén át vezet az út. Ehhez nélkülözhetetlen a felszabadult alkotó légkör, a közös éneklés és zenehallgatás örömteli megélése, a játékosság, a zenei élményt gátló feszültségek feloldása, a jó iskolai környezet.

A sokszínű, igényes és céltudatos zenei élmények alakítják az éneklés, az aktív muzsikálás igényét és a zenehallgatási szokásokat. Az énekhang minden gyermek veleszületett „hangszere”. Ezért az énekes tevékenységek a zenei foglalkozások alapját képezik.

Az éneklés a zenei élmény elsődleges forrása és az ismeretszerzés tapasztalati alapja.

 A mozgással, tánccal, játékkal egybekötött csoportos éneklés a közös muzsikálás, az egymásra figyelés és a közösségformálás mással alig pótolható lehetőségét kínálja a gyermekek számára.