Felgyúlt a fény a sötétben, egy pici, halvány gyertyaláng.

Nem értem még, hogy történhet, ilyen hamar változás.

Látod, minden úgy lett, ahogy vártad, mondtad, de nem hittem én,

Csak a halvány lángot láttam, s ez lett nékem a szerencsém!

A fény gyorsan terjedt, egyre tisztább lett az ég,

S észre vettem a sötétet, melyben eddig jártam én!

Akkor nagyon félni kezdtem, mily félelmetes a világ!!

Mert kevésnek adatik, az a pici fénysugár!

Kell, hogy megtaláljanak Téged,

Kell, hogy észrevegyék a Fényt,

Kell, hogy rádöbbenjenek végre,

Milyen nagy a sötétség!!

Az IDŐ !!

Nem oly régóta ébred a világ, érezni kezdték az idő lassan lejár!

A jelek egyre sürgetőbben nyitják a szemünk, 

Nem lehet   nem észrevenni, a mutató a vég felé jár! 

Nap mint nap, az ember érzi, szörnyű, ezt nem lehet kibírni.

Meddig nő a feszültség, meddig bírjuk még! 

Optimistán mosolyogni, így lehet csak elviselni!

Jó lenne már, oh, de jó lenne, ha eljönne a várva várt idő!

Megszünne a nyomorúság, megyszünne a kínzó vágy!