PUK

Jöttem ide idegennek. Még mindig az vagyok. Örültem minden kedves szónak, kellett a bíztatás hogy higgyem, szívesen lát valaki. Az nem baj, ha nem mindenki, de legalább páran.

Aztán jött a felismerés: az első benyomások csalókák. Sajna nem vagyok jó emberismerő, túl naivan közelítek az emberek felé. Aztán jön a csalódás.

Itt van ő is. Megismertem, jó volt, örültem, közös témák, közös hangnem, örülés a találkozásnak néha-néha. Aztán valami történt.

Csak egy név: Nagy Bandó András. Szeretem. Mindig is szerettem. Amióta szerepel. Aztán volt egy kis szünet, de azért mindig hallat magáról.

Karácsonyra kaptam egy könyvet. Az ő verses könyvét. EZT AZÉRT NEM GONDOLTAM VOLNA RÓLA!!!

Azt hittem, hogy ő "csak" humorista. Humorista, aki a felnőttekhez szól. Szerencsére az a fajta, aki nem politizálósan műveli. Najó, lehet hogy néha igen.

A lényeg, hogy most olyat mutatott, amit nem feltételeztem róla és nagyon meglepett és csak annyi jut eszembe róla, hogy "Ez igen!!!"

Mindent egy lapra

Mi ez a kezedben?

Nem gondol!

Ennek is örül!