A brazil Paulo Coelho írásainak pár év leforgása alatt szerte a világon népes olvasótábora lett. Úgy hírlik még Iránban is szép számmal akadnak hívei, könyvei kalózkiadásban terjednek. Az Alkimista szerzője hétköznapi álmokról és csodákról ír hétköznapi embereknek, egyszerű nyelven és közben megvalósítja egy kisfiú álmát, aki mindig is művész akart lenni. Rövidesen nálunk is megjelenő legújabb regénye a Tizenegy perc a tavalyi év nagy sikere volt, 4 millió pédányt adtak el belőle.

A középosztálybeli Rio de janeiroi család nem hogy nem támogatta a kamasz Paolo művészi ambícióit, egyenesen az őrület jelének vélte azt. (Ebben nagy szerepe volt Henry Miller Ráktérítő című művének is.) Megpróbáltatások és különféle kitörési kísérletek után, aminek egyik terepe a színház a másik az újság és a dalszövegírás volt, Coelho huszonhat évesen otthagyta az élet vágyott sűrűjét és London rengetegét válsztotta, ahol vásárolt egy írógépet és megkezdte írói működését. Sokáig sikertelenül. Később visszatért Brazíliába, kezdetben hanglemez kiadóknál dolgozott, de az írást nem adta fel, megnősült, részt vett néhány nagy utazáson és egy igen fontos zarándoklaton. Misztikus élményei hatására a gyermekkorában elutasított kereszténység felé fordult és megírta A zarándoklat (1987) című első könyvét, amely nem keltett különösebb visszhangot, második regénye az Alkimista (1988) azonban néhány év leforgása alatt igazi bestseller lett az egész világon. Ezután sorra jöttek az újabb regények, Veronika története aki a halál küszöbén fedezi fel, hogy másképpen is élhetett volna, sőt arra is pontosan rájön, hogyan; A Piedra folyó partján ültem és sírtam − a kísértésről szóló modern példázat, mely egy joghallgató lány és egy szerzetes szerelmét beszéli el; Prym kisasszony története, akit nem a szerelem, hanem a testet öltött gonosz kísért meg .

A női rész

Ma számos regény világhírű szerzőjeként Coelho Rio de Janeiróban illetve a Pireneusok lábánál lévő házában él. Az élet alapkérdésein töprengő könyvei többnyire nőkről szólnak és mintha elsősorban nőkhöz íródnának. „Az igazság az, hogy magamnak írok. Vagy a nőnek, aki minden férfiban benne lakozik. Azért írok, hogy megértsem énem női felét.” Történetei az elvágyódásról és a megbékélésről, a karnyújtásnyira lévő, de láthatatlan harmónia mindenki számára lehetséges megtalálásáról szólnak és valamennyi tartalmaz egy spirituális réteget.
...

elle.hu