Azt mondják  természet rendje , a változás.............

Minden más lesz , egy idő után a barát ellenségé egy társ idegené válik,egy beszélgetés üressé és hamissá

.Ami értékes volt többszáz éven át az ma értéktelenné vált.

Miért tompúl igy a világ,miért nem keresi jót?

Talán ma , már nem is tudjuk mi a jó és mi a rossz ,már nincsenek határok........

Ezek a kérdések mindannyionkon átfutnak,rajtam is átakart suhanni ,de én megragadtam.

Élő példaként, van egy lány akit láttam megszületni,akit a kezembe vettem.

Ha sírt, vígasztaltam, mikor a tejfoga kihullott ott voltam,mikor szomorú volt  nevettettem.

Mikor senki nem értette én megértettem.

Aki egykoron felnézett rám.................

Sorolhatnám még......

De jött a természet.....megváltozott.

Ha a szemébe nézek keresem őt de nincs ott.

Valaki ott van de az már nem ő.

És ülűnk egymással szemben,de nincs mit mondanunk egymásnak,kényelmetlen csend fogjaiként.

Már megnevetteni sem tudom, vígasztalni sem.

Titkos az élete elöttem, lopva tünt el a bizalom.

Hiába volt a 10 év kor külömbség,barátnak éreztem ,mert az is volt .

De mára ugyanolyan mint bárki más,és ez a legszomorúbb.

Nem is a változás inkább az egybeolvadás,a probléma az ,hogy túlságosan megakarunk felelni egymásnak.

A társadalomnak engedünk s nem önmagunknak.

Pedig az Isten azért teremtett minket, hogy mindenki  személyre szabottan önmaga legyen ,és nem azért, hogy egy pontja legyen a tömegnek.

Változunk,megváltozunk, állarcot veszünk mindig mások akarunk lenni mint aminek születtünk.

Miért?

Hát van annál csodálatosabb mint megmutatni,hogy kik is vagyunk?

Azt mondani az egyik embertársunknak:

Nézd,ez az én világom és beengedem.

Látod ez az én szívem,ezek az én érzéseim,mutasd milyen a tiéd?

És megtanulsz engem szeretni én pedig téged...........