Azt mondják  természet rendje , a változás.............

Minden más lesz , egy idő után a barát ellenségé egy társ idegené válik,egy beszélgetés üressé és hamissá

.Ami értékes volt többszáz éven át az ma értéktelenné vált.

Miért tompúl igy a világ,miért nem keresi jót?

Talán ma , már nem is tudjuk mi a jó és mi a rossz ,már nincsenek határok........

Ezek a kérdések mindannyionkon átfutnak,rajtam is átakart suhanni ,de én megragadtam.

Élő példaként, van egy lány akit láttam megszületni,akit a kezembe vettem.

“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa.