A gyöngyszem születése valójában nem más, mint a kagyló természetes védekezési reakciója a szennyeződésekkel szemben. Amint valamilyen kosz kerül a kagyló belsejébe, az állat egyfajta réteget von a szennyeződés köré: így születik a vékony gyöngyház, amelyet a kagyló két-három éven át egyre vastagít, míg végül kalciumréteget épít a szennyeződés köré. Ez a kéreg adja a gyöngy egyedi ragyogását. Egy szem gyöngy 92 százalék kálcium-karbonátból, 6 százalék szerves anyagból és 2 százalék vízből áll. Az igazán nagy és szép példányok nem nőnek ilyen gyorsan; 10–12 évbe is beletelik, mire borsószem nagyságúra duzzadnak.

Nem minden kagyló alkalmas a gyöngyök “kihordására”, a világon mindössze 70 olyan faj él, amelyben gyöngyök képződnek: ezeket Kínában, Mallorcán, Ceylonban és Venezuela környékén tenyésztik. Az édesvízi kagylók is termelnek gyöngyöt, de ezek csupán Amerikában, a Mississippi és a Hudson folyó mellékágaiban élnek meg. Az édesvízben nőtt gyöngyök színesebbek, fényük nem olyan tiszta, mint tengervízben született társaiké.