Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerű élőlény, mint a kagyló, olyan csodákra képes, mint az igazgyöngy. Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngenek, morognak, csapkodnak. A kagyló egészen mást tesz. Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi, olyan anyagokat bocsát ki, ami csökkenti a kellemetlen súrlódást. Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsátott anyag megszilárdul, és gyönyörűséges gyönggyé változik.

 A gyöngy ápolása
A gyöngyöt ápolni kell, mert természetes közegéből kiszakadva könnyen sérülhet. Nem szereti az izzadtságot, a zsíros bőrt, a parfümöt, a hajlakkot és az egyéb kozmetikumokat. Mindig külön, puha tasakban kell tartani, mert könnyen összekarcolódhat a felülete. Jót tesz neki, ha olykor egész éjszakára vízbe áztatjuk, majd egy puha ronggyal fényesre dörgöljük.

 A gyöngy tenyésztése
A gyöngyök kilencven százaléka Japánból érkezik, ahol hatalmas tavakban, mesterséges körülmények között - a búsás haszon reményében kagylókat érlelnek . A kagylók belsejében szakértők helyezik el a “piszkot”, amely hatására az állat élete során akár két-három gyöngyöt is képes "kihordani", ráadásul minden esetben egyre nagyobbat “szül”. Szemre az igazi és a tenyésztett gyöngy között nincs különbség. Ez csak komoly laboratóriumi vizsgálatokkal mutatható ki.

A gyöngyszem születése valójában nem más, mint a kagyló természetes védekezési reakciója a szennyeződésekkel szemben. Amint valamilyen kosz kerül a kagyló belsejébe, az állat egyfajta réteget von a szennyeződés köré: így születik a vékony gyöngyház, amelyet a kagyló két-három éven át egyre vastagít, míg végül kalciumréteget épít a szennyeződés köré. Ez a kéreg adja a gyöngy egyedi ragyogását. Egy szem gyöngy 92 százalék kálcium-karbonátból, 6 százalék szerves anyagból és 2 százalék vízből áll.