Csodás idő: fagy - napsütésben, s te szenderegsz még, drága szépem? Kelj fel, elmúlt az éjszaka. Még álom rezeg szemed tavában, ébredj észak szép hajnalában, s kelj föl, mint Észak csillaga. Az este még, tudod, vihar dúlt, a szél felhőt kergetve sajdult... A hold, a sápadt és sovány, sárgán bujkált felhők nyomában... Te búsan ültél kis szobádban, de mindez elmúlt mára, lám. Ma kéklőn domborul a mennybolt, a hó leplén nincs csöppnyi szennyfolt, szüzén fehérlik rajt a fény; csak távol erdők barna fátyla, sötétlik a zöld fenyők sudárja, s a nap sétál a tó jegén. Borostyánszínű fényben fürdő szobánkban izzik már a kürtő, a kályhatűz vígan recseg, be jó is itt a langymelegben! De még jobb lesz a friss hidegben szánkázni, kedvesem, veled. Tüzes csikó röpíti szánunk, hajrá, vidáman messze szállunk, a tarlót is bejárjuk ott, hol nyáron zöldellt, és az erdőt, a nemrég lombosan merengőt, s minden szívünkhöz nőtt zugot. Szergejevics Puskin /vers/

Címkék: szántó imrene mária  

Kategória: Saját

Feltöltés ideje: 5 éve

Látta 1901 ember.