Ne beszélj róla!

„A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.” (Példabeszédek 18:8)

A pletyka rombolja a jó hírnevet és a barátságokat. Ráadásul gátolja, hogy mások megnyíljanak, és megkapják a segítséget, amire szükségük van. A Biblia a pletykát egy sorba veszi a gyilkossággal (ld. Róma 1:29 Károli, RÚF). Lehet, hogy nem ez a szándékod, de a szavaid összetörhetik valakinek a szívét. Nem meglepő, ha az emberek pletykálkodnak a fodrásznál vagy a munkahelyen, de hogy a gyülekezetben? Ott talán nem annyira nyilvánvaló, mert igazi szakértői vagyunk az álcázásának. Például egy barátod beavat egy házassági problémájába, vagy elmondja, hogy a gyermeke kábítószert fogyaszt, és te mit teszel? Felkapod a telefont, és beindítod az imaláncot. Tovább adod az információt imakérésnek álcázva. Jakab azt írja: „Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló” (Jakab 1:26). Miért ilyen szigorú Isten a pletykával? Mert a pletyka azt mondja a világnak, hogy bizonyos keresztyénekben nem lehet megbízni; hogy valaki, aki problémákkal küzd, nagyobb biztonságban van, mondjuk egy anonim alkoholisták csoportban, mint a gyülekezetben. Észrevetted már, hogy a „savanyú a szőlő” jellegű pletykák gyorsabban terjednek? A legnagyobb vétkesek pedig ebben olyan keresztyén vezetők, akik azzal akarnak benyomást tenni társaikra, hogy kibeszélik valaki más küzdelmeinek a részleteit. Ha felfedezel magadban ilyen hajlamot, akkor így kell imádkoznod: „Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm!” (Zsoltárok 19:15 Károli). Ha mindenképpen beszélned kell, beszélj Istennel!

2017. március 5-én kaptam.