A szív hangjai

Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.  (János 10:3)

Jézus azt mondta, hogy az Ő juhai hallják az Ő szavát, és nem hallgatnak idegenek hangjára (4,5 versek). Mégis úgy tűnik, hogy a legtöbb keresztény épp az ellenkezőjét tapasztalja. A hívők többsége hallja az ördögöt, a világot, a testét, méghozzá hangosan és világosan, de problémát jelent számára az Úr hangjának meghallása. Ez nem normális kereszténység.

Jézus egy olyan képet festett, miszerint az Ő juhai érzékenyek az Ő hangjára, és nehezen hallanak meg más hangot. Ennek kellene lennie a tipikus keresztény tapasztalatnak. Tehát mi történik velünk? Miért tűnik olyan másnak, amit tapasztalunk attól, amit Jézus mondott, hogy tapasztalnunk kellene?

Biztosak lehetünk abban, hogy a probléma a mi hallásunkkal van, nem pedig Isten beszédével. Ő folyamatosan szól hozzánk számos különböző módon, mi viszont gyakorta elmulasztjuk meghallani azt. A Zsoltár 19:1-4 és a Róma 1:20 kijelenti, hogy Isten a teremtésén keresztül szól hozzánk. Minden nap van valami új, amit mond a számunkra, de túlságosan elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk rá.

Isten az Ő Igéjén keresztül is szól hozzánk, de kevesen vagyunk, akik szánunk időt, hogy olvassuk, tanulmányozzuk és töprengjünk rajta. Túlzott mértékben szánjuk időnket televízióra, Internetre, mozira, sportokra, és számos egyéb más dologra, amelyek betöltik a fejünket és szívünket, de nem Jézusra. Csoda ezek után az, hogy nem halljuk Őt, nem ismerjük fel a hangját, amikor szól hozzánk?

Jézus azt mondta, hogy Ő szól hozzád és képessé tett arra, hogy meg is halld a hangját. Csak rá kell hangolnod magad! Szánj arra időt ma és máskor is, hogy az Ő hangjára hallgass és ne máséra, és nem telik túl sok időbe, míg Őt jobban fogod hallani, mint bárki mást.

Andrew Wommack