Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. (Máté 25:14)

A tálentumokról szóló példázat folytatja azt a témát, ami az Úr visszajövetelével kapcsolatos készségünket illeti, ugyanakkor erőteljesen hangsúlyozza, felelősséggel tartozunk azokért az ajándékokért, amelyeket az Úr nekünk adott. Használjuk az ajándékait az Ő Királyságáért – ne rejtsük el őket.

A példázat azt is megmutatja, hogy az Úr a személyes ajándékaink és képességeink alapján bánik velünk. Azok a szolgák, akik megduplázták az Uruk pénzét, egyenlő mértékben kaptak dicséretet, annak ellenére, hogy egyikük másfélszer annyi bevételt produkált, mint a másik szolgáló. Az ember munkája milyensége, nem pedig a mérete alapján kerül megmérettetésre.

A legtöbben manapság a szolgálatuk méretével vannak elfoglalva, nem pedig annak minőségével. Az Úr a szerint jutalmaz meg bennünket, hogy milyen jól munkálkodtunk, nem aszerint, hogy mennyit tettünk. Azok, akik nem a Szellem vezetésével végzik a tevékenységüket, megláthatják, hogy munkájukat megemészti a tűz, amikor az Úr előtt állva Ő megpróbálja a munkánkat. Akik a Szellem vezetésével tevékenykedtek úgy fogják találni, hogy munkájuk megmarad és jutalmat kapnak.

Sok ember próbál jót cselekedni, mivel azt gondolja, hogy ezzel tetszést arat Isten előtt. Az Isten irányában tett pozitív válaszunk (hitünk) az, ami megörvendezteti Istent (Zsidó 11:6.) Céllal teremtett bennünket Isten, és minden egyén rendelkezik egy életére szóló személyes tervvel. Ha cselekedeteink nincsenek összhangban Isten életünkre szóló tervével, akkor nem fogják kiállni Isten tüzének tesztjét.

Andrew Wommack