A nagylelkűség kifizetődik

„Amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38)

Dr. William DeVries sebész, aki a műszív úttörője volt, olyan orvos volt, aki vasárnap is bement a kórházba, csak azért, hogy felvidítsa a csüggedt betegeket. Még a kötéscserét is átvette a nővérektől, sőt, ha egy páciens azt kérte, hogy maradjon ott beszélgetni vele, azt is megtette. A barátai azt mondták rá, olyan, mint egy régi cipő, amit már jól bejárattunk, és kényelmes, bárhová is megyünk benne. A műtősruhához cowboy-csizmát viselt, és Vivaldi zenéjére végezte a szívműtéteket. „Szája sarkában mindig mosoly bujkált – mondja el barátja, Dr. Robert Goodin –, és mindig kereste a módját, hogy teljesen szabadjára engedje.” DeVries hitte, hogy a „befutottság” nem azt jelenti, hogy mások szolgálnak neki, hanem azt, hogy ő szolgálhat másoknak. Chuck Swindoll írja: „Közös térben mozgunk, de nincsenek már közös érdekeink. Mintha egy olyan liftben utaznánk, ahol ki van írva a szabály: »Tilos beszélgetni, mosolyogni vagy szemkontaktust létesíteni az igazgatóság írásos engedélye nélkül.«” Elveszítjük az egymással való kapcsolatot! Egyre lanyhul bennünk a belső ösztönzés arra, hogy segítsük, biztassuk, igen, hogy szolgáljuk embertársainkat. Pedig ezek adják a boldog, beteljesedett élet lényegét. Ezért mondta Jézus: „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (Máté 23:11). Minden, amit Istentől kapunk, először is ajándék, amit élvezhetünk, másodszor mag, amit el kell vetnünk. Jó képzést kaptál? Vezetői talentumod van? Több a pénzed, mint amennyire szükséged van? Akkor vetőmagod van – vesd el! Olvasd el Isten nagylelkűségre vonatkozó ígéreteit, aztán kezdd el továbbadni másoknak, amit kaptál. Így találsz boldogságra!

                                                                                                                                                                    2016.április 18-án kaptam

„Amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38)

Dr. William DeVries sebész, aki a műszív úttörője volt, olyan orvos volt, aki vasárnap is bement a kórházba, csak azért, hogy felvidítsa a csüggedt betegeket. Még a kötéscserét is átvette a nővérektől, sőt, ha egy páciens azt kérte, hogy maradjon ott beszélgetni vele, azt is megtette. A barátai azt mondták rá, olyan, mint egy régi cipő, amit már jól bejárattunk, és kényelmes, bárhová is megyünk benne. A műtősruhához cowboy-csizmát viselt, és Vivaldi zenéjére végezte a szívműtéteket. „Szája sarkában mindig mosoly bujkált – mondja el barátja, Dr. Robert Goodin –, és mindig kereste a módját, hogy teljesen szabadjára engedje.” DeVries hitte, hogy a „befutottság” nem azt jelenti, hogy mások szolgálnak neki, hanem azt, hogy ő szolgálhat másoknak. Chuck Swindoll írja: „Közös térben mozgunk, de nincsenek már közös érdekeink. Mintha egy olyan liftben utaznánk, ahol ki van írva a szabály: »Tilos beszélgetni, mosolyogni vagy szemkontaktust létesíteni az igazgatóság írásos engedélye nélkül.«” Elveszítjük az egymással való kapcsolatot! Egyre lanyhul bennünk a belső ösztönzés arra, hogy segítsük, biztassuk, igen, hogy szolgáljuk embertársainkat. Pedig ezek adják a boldog, beteljesedett élet lényegét. Ezért mondta Jézus: „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (Máté 23:11). Minden, amit Istentől kapunk, először is ajándék, amit élvezhetünk, másodszor mag, amit el kell vetnünk. Jó képzést kaptál? Vezetői talentumod van? Több a pénzed, mint amennyire szükséged van? Akkor vetőmagod van – vesd el! Olvasd el Isten nagylelkűségre vonatkozó ígéreteit, aztán kezdd el továbbadni másoknak, amit kaptál. Így találsz boldogságra!

                                                                                                                                                                    2016.április 18-án kaptam