A jóság ereje (1)

„A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.” (Róma 12:10)

Néha azt gondoljuk, ahhoz, hogy sikeresek legyünk, keménynek, konoknak és szenvedélymentesnek kell lennünk másokkal. Néhányan egészen odáig elmennek, hogy a jóságot gyengeségnek és sebezhetőségnek tartják. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól. A jóság hatalmas belső erőt jelez, amit mások nem csupán értékelnek, de tisztelnek is. Ezopusz írt egy tanmesét arról, hogy a Szél és a Nap azon vitatkoztak, melyikük az erősebb. „Látod azt az öregembert odalenn? – kérdezte a Szél. – Fogadjunk, hogy hamarabb le tudom venni a köpenyét, mint te.” A Nap belement, hogy elbújik egy felhő mögé, amíg a Szél viharos erővel fúj. De minél erősebben fújt a Szél, az utazó annál jobban beleburkolózott köpönyegébe. Végül a Szél feladta, és a Nap előbújt, jóságosan mosolyogva az öregre. Nem sokkal később az ember törölgetni kezdte a homlokát, ledobta nehéz köpenyét, és továbbment. A Nap tudta a titkot: a meleg, barátságos és gyengéd érintés mindig sokkal hatékonyabb, mint az erőszak és a tomboló düh. Jézus keményen bánt a képmutatókkal és azokkal, akik másokat kihasználtak. De mindenki más felé, a társadalom számkivetettjei felé is, nagy jósággal fordult. Egy szeretetlen társadalomba jött, ahol farkastörvények uralkodtak, ahol mindenki csak a saját boldogulásával törődött, ahol nem voltak kórházak, elmegyógyintézetek, árvaházak, semmiféle jótékonysági intézmény. De ő minden emberi szenvedésre a jóság gyógyírját árasztotta. És a kereszten megfizette a legnagyobb árat a jóságért – és ezzel örökre megváltoztatta a világot. Tehát: „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők!”

2017. február 19-én kaptam.