A hírnév és gazdagság hiábavalósága

„Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!” (Zsoltárok 39:8)

Szinte őrület, hogy a társadalom mennyire odavan a hollywoodi sztárokért és más hírességekért. Milliók bálványozzák azokat, akik hírnevet és gazdagságot szereztek, pedig a sztárság nem adja meg azt a megelégedést, amit hirdet. Marilyn Monroe tudna erről beszélni, ahogy Elvis Presley vagy Michael Jackson is. Gondolj bele, mekkora rajongótábora volt Muhammad Alinak, amikor a csúcson volt. Legyőzhetetlen bajnoknak tartották. A képe többször jelent meg a címlapokon, mint bármely más sportolóé a történelem során. Bármerre ment, kamerák követték. De gazdagságon és hírnéven nem lehet egészséget venni, és ő is a pusztító Parkinson-kór áldozata lett. Gary Smith sportújságíró eltöltött egy időt a beteg bajnok otthonában, és kérte, hadd nézze meg a trófeákat bemutató szobát. Ali a ház mellett álló sötét, dohos raktárhoz kísérte. Ott, a falhoz támasztva volt egy tábla az emlékekkel; címlapfotók és fényképek Aliról, ahogy bokszol, vagy, ahogy a feje fölé emeli az elnyert bajnoki övet. De a képeket bepiszkították a faházban lakó galambok. Ali felemelte a táblát és a fal felé fordította. Amikor kifelé indultak, Smith hallotta, ahogy Ali ezt motyogja: „Az egész világ az enyém volt, és mindez nem ért semmit. Nézzen rám most!” A zsoltáros azt írta: „Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!” (Zsoltárok 39:7–8).

2017. február 26-án kaptam.