És nem engedte [Jézus], hogy valaki edényt vigyen át a templomon. (Mk 11:16)

Csak Márk mutat rá arra, hogy Jézus nem engedte meg, hogy bárki is edényt vigyen át a Templomon keresztül. Márk nem magyarázza meg, hogy miért nem engedte ezt meg Jézus. Valószínűleg Jézus azt akarta, hogy az Atya háza teljes mértékben az ima és Isten szolgálatának legyen a helyszíne. Továbbá, a szombathoz hasonlóan a munka a saját erőfeszítéseinket szimbolizálja, és erőfeszítéseink mindig elégtelenek lesznek az Isten megkívánta üdvösség elérésére. Így, minden, ami a cselekedetekre utalt nem volt megfelelő Isten házában.

Mi is a “törvény cselekedetei”? Bármely szabály, parancs, amit az ember azért tart meg, hogy megkíséreljen helyes viszonyba kerülni Istennel, a törvény cselekedete. Más szavakkal, a törvény cselekedetei egy olyan megigazulást jelentenek, amit az ember maga produkál, amely az illetőhöz tartozik, melyet azzal a céllal ajánl Istennek, hogy Isten mércéjének megfelelve elfogadást nyerjen.

A kegyelem evangéliumának radikális kijelentése kell ahhoz, hogy elhagyjuk a törvény cselekedeteiben való hitet. A megigazulás isteni mércéje egyedül Isten igazsága. Isten olyan módon tervezte meg az üdvösséget, hogy az ember ne legyen képes dicsekedni. Ha az üdvösség részben vagy egészben az ember cselekedetein múlna, akkor lehetséges lenne dicsekedni. De a kegyelem és a hit kizárja az emberi dicsekvést. Az Istenben való hit, és amit Krisztus Jézusban tett az egyetlen módja annak, hogy az üdvösség ingyen ajándékában részesüljünk. A kegyelem által való üdvösség dicséretet és dicsőséget ad Istennek. Ha képesek lennénk magunkat részben, vagy teljesen megmenteni, akkor bennünket illetne a dicséret. De nem ez a helyzet. Minden dicsőség Isten illeti meg!

Andrew Wommack