Én mégis követem.

És szólt a Világ: ifjú, jöjj, keblembe zárlak én. Hagyd Krisztust, miért is követnéd? Követésének nagy az ára. Nálam meg a jót, ingyen vehetnéd.

Világ, ne szolj. Mikor én ráleptem Krisztus útjára, tudtam, követésének mi az ára. Tudtam mit adok, tudtam mit kapok. Mindent láttam, mindent mérlegre tettem. Ó Világ, sose siránkozz felettem. Te kinálod a jót, ingyen? Hah… valamikor elhittem, hogy jót adhatsz, és hogy ingyen adod. S a lelkem tőled, csak Poklot kapott. Vidd, vidd a jót, mit ingyen adnál, találtam én jobbat javadnál. Nem percnyi, de örökre jo, mert ki adja, örökkévaló. S legyen bár ezerszer nagyobb az ára, hallgatok csak Jézusom szavára. Hiába csábítsz hízelkedő szóval, el, nem ámítsz a pillanatnyi jóval, mert kerüljön bármibe nekem, Krisztust, én mégis követem.

Úgy? Követed? Éshogyha megvetnek barátaid? Ha kidob szivéből, ki szeretett? Senki sem marad meg oldaladnál, elveszted a segitő kezeket. Mégis követed?

Világ, ne szólj! Legyek bár mindenkitől megvetett, dobjon ki szivéből, ki szeretett, mit bánom én. E lét terén Jézussal járok. Ő lesz barátom, kit elvesztek, Benne megtalálaom. Hagyjatok bár gúnnyal magamra, zokszó, nem fog jönni ajkamra. S bár szívem fájón felsajog, hogyha magamra maradok. De vissza bánat! Nem könnyezem. Krisztust, én megis követtem.

Úgy? Követed? Éshogyha rádszakad tengernyi baj, Ha könny áztatja minden léptedet, Ha ketségek és gondok árja feléd tör, hogy szívedet tépje meg? Mégis követed?

Világ, ne szólj! Ha rámszakad tengernyi baj, Ha sorsom lesz bús-könnyes jajj, épp akkor kihez mehetnek? Vígaszt tán tőled vehetnék? Mit tudsz adni a bánatos leleknek, kit gondok, kétségek árja tépett meg? Mit tudsz adni? Koldus vagy magad, s jajj annak, ki hallgatja szavad. Jajj annak, ki vígaszt nálad keres, mert reménye, csak csalódást szerez. Világ, én ismerem hazugságod. Világ, én tudom, mi várna rám ott. Menj! Hiába beszélsz nekem, Krisztust, én mégis követem.

Úgy? Követed? Éshogyha rádtörök hatalmammal, kínba, gyötrelembe hajtom fejedet, megfosztalak mindentől, mi kedves, szép, ha olsorvasztom testedet, lelkedet: Mégis követed?

Világ, ne szólj! Itt állok, törj rám hatalmaddal, jöjj bár felém pokoli haddal, felveszem a küzdést, mert érzem, mellettem áll, Dicső Vezérem. Rajtahát, kezdődjék a harc, Előttem megy az égi Arc, Őt nézem, és nincs gyötrelem. Sebem vérzik? Nem érzem. Erőm elfogy? Kezem remeg? Lezáródnak már a szemek? Jol van! Legyen! Vesszen mind. Lelkem égfele tekint, odahúz, odavon, oda emel, hol vár reám hű Atyai kebel, bősz harc után a nyugalom, munka után a jutalom. A percnyi küzdés, örök jutalma. Félre Vilag! Mit állsz utamba? Kinzol? Gyötörsz? Vedd ami tied! Nézd! Amit adtál, mind szórom eléd. Vidd! Vidd! Ó vidd minél tovább, lássam csak Jézusom nyomdokát. Mert ha rám is törsz hatalmaddal, ha kínzol is pokoli haddal, Arthatsz-e nékem? A gyötrelmeken, ezernyi vészeken át, köszönt a lelkem, jobb hazát. Világ! Tégy bármit is velem, Krisztust, én mégis követem.

"Ha ott vagy ahol lenned kell,
Ha teszed amit tenned kell,
Akkor történni fog aminek történnie kell!”

“If you are where you have to be,

If you do what you have to do,

Then what has to happen will happen.”