Én mégis követem.

És szólt a Világ: ifjú, jöjj, keblembe zárlak én. Hagyd Krisztust, miért is követnéd? Követésének nagy az ára. Nálam meg a jót, ingyen vehetnéd.

Világ, ne szolj. Mikor én ráleptem Krisztus útjára, tudtam, követésének mi az ára. Tudtam mit adok, tudtam mit kapok. Mindent láttam, mindent mérlegre tettem. Ó Világ, sose siránkozz felettem. Te kinálod a jót, ingyen? Hah… valamikor elhittem, hogy jót adhatsz, és hogy ingyen adod.