Marcus Aurelius –

Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról

s a bajokról képzelegsz.

 Ne vetítsd előre meg nem létező, se ne

éleszd újra letűnt bajaidat.

 Amikor gondok kínozzák sorsod,

tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen?

A választ

magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem

nehezedik rád, mindig csak a jelen.

 Az előbbi talán be sem

következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt.

A jelen súlya a

kisebbik, ha körülhatárolod.

 Milyen ember az, aki még a

jelent sem képes önmagában elviselni?

- Ha félreteszed, ami

bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze

magát miatta?

Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a

bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő”

arccal csüggedned valami múlandó felett?

Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi;

 ahogyan

ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi,

 ami ökörhöz,

szőlőhöz, kőhöz nem illik.

Isten nem sújt olyannal, ami

elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonkeppen nem maga a

jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed.

Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd.

Ha a rossz

érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan

részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatna meg, hogy hibás

felfogásodat magad orvosold?

 Amikor nem teheted meg, amit

helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel

tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem

benned rejlik.

A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint

helyesen értelmezni.

Ha ezt megértetted, semmi felett nem

kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád

Neked csak járnod kell rajta...

“Vannak, akik mindig biztosra akarnak menni. Ez a kudarc

legbiztosabb útja.” (Lee Wallek)