Szabadságharcunk letűnt napvilága,
Te vakító nap a század delén,
Nem pazaroltad sugarad hiába,
Bár vak sötétbe halt az égi fény,
Eszméiden nem győzött az enyészet,
Örökbe hagytad halhatatlan részed',
Fényeddel fényt hint késő századokra
A tizenhárom vértanú alakja.

S Ők élni fognak, élni mindörökkön,
Szent lesz, örökké szent a sírgödör,
Amíg az eszmény ki nem hal e földön,
Míg magyar szellem még magasba tör,
Az igét,melyért éltet áldozának,
Szívébe írták az egész hazának,
Utódtól fogja hű utód tanulni,
Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni.

Marcus Aurelius –

Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról

s a bajokról képzelegsz.

 Ne vetítsd előre meg nem létező, se ne

éleszd újra letűnt bajaidat.

 Amikor gondok kínozzák sorsod,

tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen?

A választ

magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem

nehezedik rád, mindig csak a jelen.

 Az előbbi talán be sem

következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt.