Te egy mestermüvet hordozol magadban,csak épp az utjában állsz.

Állj félre az utból, és a mestermü azonnal előtünik.

Mindenki egy igazi remekmü ,mert Isten ennél alább sosem adja.

Sok-sok életen keresztül hordozod magadban elrejtve a mestermüvet-nem tudván,hogy ki vagy,és a felszinen próbálsz valakivé válni.

Hagy fel ezzel a butasággal :senkivé nem kell válnod te már most egy mestermű vagy .Nem lehet tovább tökéletesiteni.Csak észre kell venni,fel kell ismerned,meg kell értened.Téged az Isten teremtett és ennél tökéletesebb már nem is lehetsz

tI CSILLAGOG ,ti árva csillagog,én is talán a testvéretek vagyok. Mert az a sorsom ami a tiétek.

Égek,kiégek,ahogy ti kiégtek.Nem üstökös parányi szürke bolygo.

Magányos éji vándorhoz hasonló.

Ugy járom itt lent ezt a földi pályát,ahogy ti fönt a kék ég Szaharáját.

nEM TUDNI MERRE,MEDDIG,HOVA,HONNAN

Társtalan uton,bús rabszolgaságban .Keringve a kegyetlen világban,ki a nyomorulton meg nem könyörül.

Fényt gyéren ad csak fukarul meleget

De lángoló ölébe be nem enged.Tüzes ostorral gerget menni,menni,s nem hagy pihenni.Ti csillagok,gyötrõ csillagok.