Elmondani mindent, ez minden,
De nincs elég szavam és nincs bátorságom.
Lazán dobálok össze sok álombeli képet,
De értem a világos beszédet.
Elmondani mindent, ez minden.
Egy szív örömét, egy test melegét,
Elmondani szeme fényét,
Ajkáról lecsókolni az idő derét.
Elmondani mindent, ez minden.
A szerelmet, mely ég és ropog,
Mint tűzben a száraz gally.
Az édes ölelést, amitől a lelked halhatatlan.
Elmondani mindent, ez minden.
Szemben a fénnyel, minden, ami vagyok,
Ami vagy, amivé váltunk,
Egybefűzött kézzel itt állunk.
Mi elmondjuk a titkot, mi az élet,
Mi a szeretet, amelyből szökkent
Az örökös lehelet.
Elmondjuk a titkot, a gyönyört,
Az életét a földnek és a tengernek,
És ha elér minket a boldogság hulláma,
Senki nem fogja kétkedve nézni a tegnapot,
A mát és a holnapot.
És ne feledje senki versemet,
Mely magában őrzi a szerelmet.
hj
Jó veled
Kéz a kében menni a fényben,
S eltűnni a szikrázó napsütésben.
Jó veled
Eggyé válni az ölelésben,
S elbújni egy őszinte szívverésben.
Jó veled.
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!