Esik az eső,mint szemem könnye,erőtlenül nézek fel az égre,ott a tested lángban állva,szívem e meleget várja,szél ölében megpihenve ad csókot szemeimre.-hj

Válasz

Láncból legyél,mert én az vagyok,ölelkezz velem és hogy jó nekem,ruhád csörömpöl,.Ha vetkőzöl,egy szem vagyok a láncodon és kapocs a fogadon,a kulcs a kezedbe,szerelmem szívedbe!.--hj

Válasz

ezeket is olvasta?

Válasz

KÉKSZERELEM
Idekanyarítom
az egész világot,
hófehér papíron
csillogjon az áldott.
Hegyét, völgyét bírom,
kék köpenyén járok,
hozzá gombolyítom,
amit idelátok.

Neki rí a zöld fű,
ahogy beleírom,
s mint akit a könny nyű,
búmhoz igazítom.
Hiszen az-az öl hű
pokolig heverni,
lefeküdni könnyű,
s de nehéz fölkelni.
hj

Válasz

HALGAT A SZÁM
Én vagyok benned a vágy
És te vagy bennem a láz,
Mert minden szívdobbanás
Nekünk élő vallomás.
Szemed a szemembe néz,
Gondolatom oly merész,
Mert megáll, bennem az ész
Azt mondom mindenre kész.
Kezed, ha kezemhez ér
Szívem elönti a vér,
De tőled semmit se kér,
Mert mindennél többet ér.
Hallgat a szám a szádon
Nekem mind ez csak álom.
Érzem benned a lángom,
Mert átjön a ruhádon.
Szívünk együtt kalapál
Idő soha meg nem áll.
Perc az, mindig tovaszáll,
Legyen örök minden nyár.
hj

Válasz

kedves Ismeretlen ! Olvasok és elvagyok varázsolva. Honnan jönnek ezek a gyönyörű gondolatok? Ha nem osztaná meg velem ezeket az életem szegényebb lenne.
Nagyon köszönöm.

Előzmény

Válasz

EGYMÁSSAL SZEMBEN

Egymással szemben ülünk
A csendtől alvószobában,
Halványkék szemed cikázik testemen,
Mélyen belenézek, gondolataidat nem lelem.
De mintha mondanád nekem,
Jöjj felém,s rád hallgatok én,
S még egy hang a csendből-
Szerelmesek,csak csókolózzatok,
Melletek érjen össze,
Mintha derekatokon óriáskígyó tekeregne,
Harapd a parázsló szájat,
Váltsd valóra évtizedes álmát,
Egyétek egymást, míg izzik véretek,
Csak egymás testét, mást ne nézzetek.
Elindul csókom homlokodtól lefelé,
Nyelved nedvét magamba szívom,
S csókollak-csókollak,
A kéj gyilkosaként
Eggyé akarok olvadni veled,
Összesimul testünk, ágyékod forró tüze
Kerget az őrületbe,
Ajkad csókja sokasodik vállamon,
Tested karjaim közt, ezt nagyon kívánom.
Ujjaid fésűként hajamban, bőröd melege testemen,
Nedved fogaim közt,
Mint egy tüzes kemence az ágyunk,
S mondod, itt megállunk.
Nem azért, mert nem szeretsz,
A szerelem így kívánja ezt.
Aludj csókommal-kezemmel,
Aludj az egész testemmel.
Tudnod kell, mennyire kívánlak, szeretlek,
S hogy hol, mikor, de egyszer a tied leszek…
HJ

Válasz

A kék ég dala

Szép az ég kékje, s a hegyek,
ahogy havas sipkáikkal
köszöntenek, az erdők
és a közöttük vezető
kitaposott barna utak,
a fenyvesek, tölgyesek,
juharosok,
foltokban a fűzöld legelőkön
az élet, a csörgedező víz,
szépek a patakok, zenélnek,
ahogy egyre duzzadva
játszanak , hozzák
csengve hordalékukat,
s a hegy lábánál,
megszelídülve, egyesülve
bővizű folyóba váltanak,
szépen szól a dal,
az érces férfihang,
a faúsztatók talpa alatt
az óriás rönkök görögnek,
érvényesül a hit,
az ügyesség, az akarat,
s ahogy a folyóparton ülsz,
nézed a vizet, locsog
s feleselve dúdolod
szerelmes szólamod,
visszatükröződik
szemedben
az ég kékje, a Nap sugara,
ahogy vágyakozva
hallgatod a dalt,
s nézed a távolban
a fehér sipkájú hegyet.
hj

Válasz

NÉZEM A SZÉPSÉGED

Nézem a szépséged.
Jönnek majd helyettem, akik jobban dicsérnek.
Az úton én kísérlek,
S mert rövid az élet, hallgasd a szelet,
Fejed ősz-gondjait, szíved gyönyörű álmait,
Kezed által magzatod nagyjait
Ők susogják, és szemedet ők fedik.
Ősi dallam zúg a fáról,
Egy titkos dallam az ajkadról,
Vágyom e szóra,
Hallanom kell,
Hogy mosollyal az ajkamon
Térjek nyugovóra.
Kigyúlt felettünk az égbolt fénye,
Benne szívünk mámorító zenéje.
Add a kezed, az örökké gyöngéd és forró tenyered.
Belehajtom fejemet,
Mert tudom, hogy csókodat rám leheled.
hj

Válasz