Féltve vigyázza, "fészkét"
Családjának "tűzhelyét"
addig, amíg csak teheti még
és elönti szívét, a melegség.

Néha, el párásodik a szeme
ha, végig jár a tekintete
rajtuk, akiket nagyon szeret.
Nélkülük, nem volna élet -az élet.

Mintha, csak egy perc lenne...
oly hamar véget ér az este,
dallamok szállnak az éjben,
a csillagtól "hemzsegő"égen.

Reá borul az éjszaka csendje
csak a kályha duruzsol fülébe,
a fejében gondolatok tömege
emlékeztet, az eltelt időre.

Írta: Kovácsné Róza

2014--december