Született egy kismadár,egy hideg januári reggelen.
Teltek múltak az évek,és ahogy cseperedett,
a szülői fészektől egyre messzebb merészkedett.
Szált repkedett,barátokat,társat keresett.

Lett barátja,társa és gyönyörű családja.
Szépen teltek az évek,váltották egymást az évszakok.
Vólt ősz,mit kísért a hideg tél,majd jött a tavasz is,
és egyszer egy szomorú nyár.

Azóta a kismadár, nem olyan bóldog már.
Van fészke ,szép családja,csak hiányzik egy társa.
Sokszór sír ö,mikór senkisem látja.
A hangja is rég megkopott.

Az igaznak hitt,barátok hada is elfogyott.
Összefórt ,törött szárnya,azért még
megpróbál repűlni.
Repűlni,szép jövőre lelni.

Hátralévő életére,egy szerető társat találni.
Így talán még egy kicsit tudna
bóldogan élni.
Bóldogan élni ,egy kicsit még repűlni.


                                       2009 05 30 19o 15p