Ősz.
 
Csodállak ,de nem kedvellek,
benned a hideg ,ködös reggelek,
a télre emlékeztetnek.
 
Nappal is csak sírsz, keseregsz,
miattad, esőkabátba bújnak az emberek ,
így kicsit ijesztő vagy, nekem.
 
Szeled most hangosan zenél,
 lehull a fáról a sok ezer
sárgás-barna levél.
 
Fenn a madárfészek azért ott van még,
de már belőle a sok lakó
elköltözött rég.
 
A virág is búnak hajtja fejét,
mintha kérdezné,mi lesz most velem,
itt életem ,így meddig élhetem.
 
az erdők a rétek ,elhalványúlnak,
veled a csodájuk is megkopik,
benne már a sok madár dal sem hallik.
 
Mire lehull majd minden levél , a természet
csendesen pihenni tér,
eljön majd a tél ,mi talán egy újabb csodát ígér.
 
2009 10 20 Írmus57