0. Sokszor vannak az emberek életében olyan pillanatok, amelyek megmagyarázhatatlan jelenséget vonnak maguk után.
0. Sokszor hirtelen késztetésből rosszat csinálnak, és tíz éveken keresztül viselhetik a keresztet, hogy:- Az az emböcke már megint rólam meg a hibámról beszél.
0. Sokszor  gondolkodunk azon, hogy lehetnénk öngyilkosok is, csupán azért, mert megtehetjük.
0. Sokszor már futni kell a boldogság után, hogy egyetlen csöppnyi pillanatban ott legyen.

Viszont sokszor nem gondolkozunk el azon, hogy mennyire örömteli dolog az élet, és nem a pozitív, hanem a negatív oldalát nézzük, mert csak azt látjuk meg, ami előttünk van, és nem azt, amiért tenni kellene.

Az élet miért nem tud csak egy hétre, vagy akár csak egy napra is kegyes lenni?

Sokszor eszembe ötlik; most a pokol tüze éget, de enyhítek fájdalmamon, arra gondolva, hogy néhány ember rosszabb körülmények közt él. Nekem megvan mindenem, amire ember csak vágyhat, de mégis, belül, valahol a kislányként felépített váram széthullni látszik. Szétfoszlott immár!

Az életcélom egy színház, aminek a nagyszínpadán nekem is jut hely. De miközben képzeletben sétáltam felé, és egyre közelebb értem a megvalósításhoz, az épületét már felfedezni véltem volna, mikor Tejföl köd tárta ki karját.

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...