Kaffka Margit: FÉNYBEN

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,

Hogy elmúlnak mind a derűs napok,

Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,

És ősz fejemmel magam maradok.

Zörgő avarban, ködös alkonyattal,

A darvak búcsúzása idején

Ráérek majd jövők titkát keresni,

S borongva sírni emlékek ködén.

De ki töpreng édes tavaszi reggel

Fagyos pusztákon, hulló levélen, -

Mikor csillámos, szőke napsugárral

Végigvigyorogja útját a jelen...