"Születésemkor a sors az őszinteséget a bölcsőmbe tette pólyának s én elviszem magammal a koporsóba szemfedőnek.

A képmutatás könnyű mesterség, minden bitang ért hozzá;

de nyíltan, őszintén, a lélek mélyéből szólni

csak a nemesebb szívek tudnak és mernek."

/Petőfi Sándor/

 Sárhelyi Erika: Augusztus végi dal

Kaffka Margit: FÉNYBEN

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,

Hogy elmúlnak mind a derűs napok,

Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,

És ősz fejemmel magam maradok.

Zörgő avarban, ködös alkonyattal,

A darvak búcsúzása idején

Ráérek majd jövők titkát keresni,

S borongva sírni emlékek ködén.

De ki töpreng édes tavaszi reggel

Fagyos pusztákon, hulló levélen, -

Mikor csillámos, szőke napsugárral

Végigvigyorogja útját a jelen...