Sosem voltam versenyző tipus. Sőt a sport eddig szinte kimaradt az életemből.

Aztán úgy alakult az életem, hogy a mozgás, a sport a mindennapjaim része lett. 28 hónapja naponta 2-3 órát töltök bringázással, úszással, futással. A napokban egyik kedves ismerősöm úgy mutatott be egy ismerősének:

-Nézd meg ezt a nőt. Két éve alig bírt vánszorogni, most pedig fut, bicajozik, úszik, és versenyekre jár.

Legutóbb Szajkon jártam, ahol egy úszó versenyen, majd egy héttel később triatlonon voltam. Én voltam a legtöbb tavaszt megélt versenyző. Mivel korosztályok szerint volt a díjazás, meg is jegyeztem, hogy könnyű így elsőnek lenni, ha én vagyok a korosztályomban az egyeteln induló.

Részt vett ezen a veresenyen sok mindenki máson kívül Laci is, akivel sokat beszélgettünk.

Megkérdezte, hogy miért csinálom, mi vezet, hogyan jutottam el eddig. Elmeséltem neki a 28 hónap történtetét, és azt is, hogy azért csinálom, mert úgy érzem, hogy ez egy vizsga, ami megmutatja, hogy meddig jutottam az úton, amit elkezdtem. Elmeséltem, hogy ez az út rengeteg örömöt hozott, visszavitt abba a közegbe, ahol jól érzem magam, az erdőbe, mezőre, és a víz közelébe. Meséltem arról, hogy tudom, hogy valami más is van benne, de egyenlőre ezt még nem tudom. Beszélgettünk arról, hogy mennyire fontos, hogy az ember végig járja az útját, átélje, megélje az élményeit, és biztos, hogy van más is, de nagyon jó, ha úgy érzem, hogy a verseny a számomra egy-egy szakasz lezárása.

Aztán másnap felébredtem, és a következő gondolatok jöttek:

• a verseny során egyetlen ember van, akivel versenyzek, és az én vagyok
• egyetlen ember van, akit legyőzhetek, és az én vagyok
• sokan segítenek az úton, de minden egyes lépést nekem kell megtennem.
• minden értékes, amit az ember tesz, de akkor válik csodává, ha azt szívből teszi.

A versenyekre való felkészülés kemény volt. Azonban ezek a gondolatok akkora örömöt okoztak, olyan hatalmas energia szabadult fel általuk, hogy mindaz a küszködés, fáradtság, nehézség, ami elvezetett eddig az útig elporladt, és ott maradt az öröm érzés. Sikeresen túlléptem a gátamon, a félelmemen, azon az érzésen, hogy mi lesz akkor, ha a tüdőm nem bírja a megterhelést. Csodálatos az élet. Tele van örömökkel, csak néha elmegyünk mellettük.