Sosem voltam versenyző tipus. Sőt a sport eddig szinte kimaradt az életemből.

Aztán úgy alakult az életem, hogy a mozgás, a sport a mindennapjaim része lett. 28 hónapja naponta 2-3 órát töltök bringázással, úszással, futással. A napokban egyik kedves ismerősöm úgy mutatott be egy ismerősének:

-Nézd meg ezt a nőt. Két éve alig bírt vánszorogni, most pedig fut, bicajozik, úszik, és versenyekre jár.

Legutóbb Szajkon jártam, ahol egy úszó versenyen, majd egy héttel később triatlonon voltam.

Életünk tele van önkorlátozó gondolatokkal. Oly sokszor mondogatjuk ezeket a mondatokat, hogy észre sem vesszük.

Ilyen gondolat, hogy az ember 40 felett értéktelen, késő van ahhoz, hogy valami újba kezdjen. Én nem így gondolom. Az életem úgy alakult, hogy folyamatosan változik, alakul, és már elmúltam 50, és még mindig új kihívásokat, változásokat hoz. Ezeket a változásokat megélhetjük tragédiaként, és megélhetjük csodaként. Én élvezem ezeket az új lehetőségket, a buktatóikkal együtt.