Egy asszony egy kisbabával elmegy az orvosi rendelőbe. Az orvos megvizsgálja a babát, megméri a súlyát, és megállapítja, hogy egy kicsit soványka.
       Megkérdezi a nőtől:
       - Anyatejet vagy tápszert eszik a baba?
       - Anyatejet.
       - Akkor legyen szíves derékig levetkőzni - kéri az orvos.
       Megtapintja, megnyomkodja a nő mellét és megállapítja:
       - Érthető, hogy nem lakik jól a kisbaba, hisz önnek nincs is teje.
       - Nem csoda, mert én a nagymama vagyok.

A boldogságról

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek
örüljön, aki boldogságát nem tette má-
soktól függővé, aki nem nyugtalankodik,
aki bizik önmagában...
Hát tanulj meg örülni! De ne hidd,
hogy a reményeket s a legédesebb mu-
latságokat hiábavalónak tartom, s ezzel
megfosztalak az élet kínálta gyonyö-
rűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom,
hogy sose légy szűkében a vidámságnak,
hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott
terem, tebenned lakik.

 Ha úgy érzed, bánatos vagy,
A sors csak játszik Veled.
Gyere el életem kútjához,
Én erőt merítek Neked!

Ha úgy érzed, az egész világ
Nem ért meg Tégedet,
Fordulj hozzám, és meséld el
Mi nyomja tiszta lelkedet!

Ha úgy érzed, a homlokodon
Barázdát szánt a félelem,
Engedd, hogy szívedbe lássak,
Visszahozzam Neked a fényeket!

Ha úgy érzed, méltó lehetek arra,
Védelmezőn fogjam a két pici kezed,
Nem szeretnék adni semmi mást,
Csak egyet: Szeretetet!

Ím ismét este lett,
Kérlek, hajtsd álomra kicsi fejed.
Aludj, hogy álmodhass,
Egy szebb jövőt, mi egyszer valóság lesz.
Ne álmodj csúnyát, csak szépet,
Hisz így lesz szép az élet.
Álmod azt, hogy tündér vagy,
Álmodj egy virágos zőld mezőt.
A mezőn egy pici kunyhó,
Ahol élni nagyon jó,
Nem bánt senki és semmi,
Csak a szeretetnek kell élni.
A szeretet nagy úr, ezt te is tudod,
Nem kell hozzá, pénz sem hatalom.
Csak egy emberi szív, mi belőlünk ered,
Ez teszi széppé az életet.

 Baranyi Ferenc

ROSKADÓ ALÁZAT

Az apró hallgatások csönddé hatalmasultak,
csak te lehetsz a vétkes, ha majd talán megunlak,
hol már az a hiú láz, mi színes-lenni sarkallt?
Elmaradtak a csokrok, a sarki málnafagylalt,
nem várod el te sem már, mit úgyis elfelejtek:
a semmiség csodáit, a kéretlen figyelmet.

Szeretlek. Biztos így van, mert félek néha tőled,
hogy elveszíted egyszer mindent-bíró erődet,
hogy felbőszít a vakság, mely téged meg se látva
űz nálad haloványabb heveny-nők mámorába,
és lázadón ragyogsz fel, mert fájni fog, megértem,
nagy fények birtokában - maradni észrevétlen.

Mert szép vagy, mint a vadvíz színéről gyűrűző nesz,
melyből a partra érve nyugalmas esti csönd lesz,
mely fel sem fogható már, még sóhaját se hallod,
csak titkos lebbenését érzékelik a partok.
Szép vagy, akár a csöndben a rezzenéstelenség,
és mint borús szemekben a könnybe-bújt meleg-kék,
és szép, akár a lelkem legmélyében fakadt dal,
amit magam se hallok és mégis megvigasztal.

De hallgattál az első csokor-elmaradásnál,
és hallgattál az első kijózanult varázsnál,
nem kérdeztél, ha kérdést olvastam a szemedből,
csak hallgattál szorongva.

A Magyar Kultúra Napja
2010. január 23. 
   

187 éve, 1823. január 22.én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét
szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később
zenésítette meg.

Gyönyörű költői mű e 64 sor.

A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy
valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza.

Mindjárt válaszolok rá - három példával is:

A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der
Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik.

Nagyon sok vers, idézet szól a barátságról.

Napról- napra találkozom vele. A sok közül nekem Talán ez a legszebb.

El hoztam ide, megoszom veletek.

Az írója ismeretlen, és én is ajándékba kaptam.

Mit jelent egy barát? Túlságosan sokat,
Van kivel megosztanod gondolatodat.
Úgy kell ez a jó neked, mint a levegő,
Mert benne rejlik minden éltető erő.
Lehet életedben bármi, ha nincs barát,
Élheted életed legsivárabb korát.
Ha barátra teszel szert, rá nagyon vigyázz!